A gombák rejtett életmódjuk és rendszertelen megjelenésük következtében hosszú időn keresztül a természetvédelem mostohagyermekei voltak hazánkban. Már létezett a Magyarországi Növény – és Állatfajok Vörös Könyve, amikor a múlt század 90-es éveinek közepén történtek meg csak az első lépések a Nagygombák Vörös Listájának összeállítására. 1999-ben született meg a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és az Európai Gombavédelmi Tanács (ECCF) ajánlásai alapján kidolgozott, 293 veszélyeztetett magyarországi gombafajt és 133 nemzetséget tartalmazó Vörös Lista. A Magyar Mikológai Társaság szakmai testülete ebből választotta ki a védelemre javasolt fajokat. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Természetvédelmi Hivatalával történt egyeztetések eredményeképpen 2005 szeptemberével megtörtént az áttörés és 35 gomba-, továbbá 5 zuzmófaj kapott jogszabályi szintű védelmet. Azóta további fajokat is védetté nyilvánítottak, jelenleg 58 a védett gomba- és 17 a védett zuzmófajok száma. A védett fajok kiválasztásánál a veszélyeztetettség mellett figyelembe vették a felismerhetőséget és a kárpát-medencei bennszülöttséget is. Magyarhonban többféle klimatikus és geográfiai hatás érvényesül, ezért a magashegységektől egészen a sztyepprétekig különösen gazdag a terület gombavilága. Bár közel ugyanannyi gomba van Magyarországon, mint magasabbrendű növény, a védelem tekintetében azonban a gombák korántsem állnak olyan jól, mint a növények, pedig veszélyeztetettségük is hasonló mértékű. Ehhez képest a fokozottan védett és védett növények száma nagyságrenddel nagyobb: 695 az 58-hoz.

A gombák szerepe az élővilágban

Felépítésük és tulajdonságaik alapján az élőlények egy sajátos, külön világát képezik a növények és az állatok mellett. Felbecsülhetetlen szerepet játszanak a felhalmozódó szerves anyagok lebontásában. A növények testét alkotó vázanyagok (a ligninnek és a cellulóznak) nagy részét csak a gombák bontják le és alakítják át más szerves vegyületekké. Sok növény áll szimbiotikus kapcsolatban a gombákkal. Becslések szerint a fás –és lágyszárú növények 80-90 %-a gyökérkapcsolt (mikorrhizás). A mikorrhizás gombák meggyorsítják a növények növekedését-fejlődését, növelik a betegségekkel szembeni ellenállóképességüket, szerepük van a biológiai sokféleség (diverzitás) fenntartásában is. A fentiekből látható, hogy a gombák milyen fontosak az élővilágban, és az ember környezetében. Megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk!

Miért pusztulnak a gombák?

A gombák visszaszorulásának oka környezetük megváltozásában keresendő. A gombavilágot befolyásoló környezeti változások jelentős része emberi beavatkozások hatására jön létre. A hajtásos növényekkel ellentétben a gombák nem rendelkeznek önálló vízháztartással, ezért fokozottan érzékenyek a levegő és az aljzat nedvességtartalmának csökkenésére. A szeles időjárás, a csapadékhiányos időszakok miatt az aljzat kiszárad, nem képződnek termőtestek és az aljzatban lévő micélium is elpusztulhat. A feltételezett klímaváltozás hatásai még jobban fel fogják gyorsítani egyes gombafajok gyérülését, kipusztulását. A szegényes növényzetű, homokos területeken élő gombafajok pl. a védett álszömörcsög (Battarrea phalloides) erősen megsínylik a szeles, csapadékhiányos időjárást. A csapadékhiány és a talaj vízszintjének csökkenése következtében a korábban jó vízellátottságú szubalpin területek gombái is erősen megfogyatkoztak, ilyen pl. a ritka, védett feketedőhúsú rókagomba (Cantharellus melanoxeros), az üde hegyi réteken, kaszálókon növő, hazánkban egyedül csak az Őrségben található védett, rózsaszínű nedűgomba (Hygrocybe calyptriformis). A csapadékhiány és átlaghőmérséklet emelkedésének hatására egyre inkább visszaszorulnak az Magyarországon egyébként is ritka, tőzegmohalápok, a rajtuk élő, ritka, védett gombafajokkal együtt: pl. krómsárga galambgomba (Russula claroflava). A gombák heterotróf szervezetek, fejlődésükhöz, növekedésükhöz mindig szükséges növényi vagy állati eredetű szerves anyag. A faanyagon élő gombák sokszor aljzat (szubsztrátum) hiányában nem tudnak szaporodni. A művelés alatt álló erdőkben kevés a holt faanyag, a tarvágások után pedig az összes faanyagot, gyakran a fatuskókat is eltávolítják, ezért nem marad aljzata a faaanyagot korhasztó gombafajoknak. A védett fajok közül ide sorolható a közönséges süngomba (Hericium erinaceum), az olaszgomba (Polyporus tuberaster), a tönkös kacskagomba (Rhodotus palmatus) és a tüskés sörénygomba (Hericium cirrhatum). A korai vágások, az idős állományok hiánya az öregedő tölgyesekben élő védett gyökeres álpereszke (Leucopaxillus macrocephalus) élőhelyét veszélyeztetiA szubsztrátum hiány létrejöhet betegség következtében is. A szilfákat tizedelő szilvavész a szilfán növő védett laskapereszke (Hypsizygus ulmarius) életterét csökkentette. A háziállatok trágyája kiváló aljzata több korhadékbontó gombafajnak A külterjes állattartás visszaszorulásával csökkent a legeltetett területek nagysága és tápanyagellátottsága, ezáltal több gombafajt, köztük a védett lemezes pöfeteget (Endoptychum agaricoides) vagy a szintén védett őzlábgalócát (Amanita vittadinii) egyre ritkábban fedezhetünk fel ezeken a területeken. A gyökérkapcsolt gombafajok csak a fa gyökerével szimbiózisban együtt élve képeznek termőtestet. A mikorrhizás gombafajok közül azok veszélyeztetettek különösen, amelyek fafaj-specifikusak, és ritkuló állományú fával gyökérkapcsoltak. Az égeres erdőállományok csökkenése miatt került veszélybe az égerrel mikorrhizát képző, védett éger-tinóru (Gyrodon lividus). Különleges koegzisztenciális kapcsolatot képeznek, így védelmük is indokolt, a rőt áltriflán növő élősdi tinórunak (Xerocomus parasiticus), a tehéntinóruval  együtt növő, rózsaszínű nyálkásgombának (Gomphidius roseus) és a cafrangos galóca termőhelyein előforduló sárga pikkelyesgalócának (Squamanita schreieri). Az étkezési célú, mértéktelen gombagyűjtéssel, a spórákkal történő, ivaros szaporodást gátoljuk meg, ami a genetikai változékonyságot, a környezeti változásokhoz való alkalmazkodó képességet jelenti a faj számára. A talajban található szarvasgombafélék szakszerűtlen gyűjtésével, a talaj megbolygatásával nemcsak az ivaros szaporodást akadályozzuk meg, hanem az ott tenyésző micéliumot is károsítjuk.

A gombavédelem további lehetőségei

A természetvédelem legfontosabb módszerei közé tartozik a fajok és az élőhelyek védelme. A ritka, veszélyeztetett vagy védendő gombafajok egy részének azonban nem lehet hatékony védelmet nyújtani ezekkel a hagyományos természetvédelemi eszközökkel. Veszélyeztetett gombafajok ugyanis nemcsak háborítatlan, természetközeli élőhelyeken fordulnak elő, hanem megjelennek olyan kultúrterületeken is, ahol a védelmükre nincsen lehetőség. Léteznek olyan fűrészporon, faforgácson vagy üvegházban, sőt akár szeméttelepen növő vöröslistás gombafajok, amelyek más termőhelyen nagyon ritkák vagy egyáltalán nem fordulnak elő. Jelenleg a fűrészüzemi hulladékot szinte teljes mértékben hasznosítják, így az ezeken növő fajok is eltűnőben vannak. Az művelés alatt álló erdőkben a ritka, veszélyeztetett gombafaj szubsztrátját jelentő faágakat, tuskókat elhordhatják, elégethetik, és ezzel a gombafaj akár a kipusztulás szélére kerülhet. A városi környezetben előforduló fajok termőtesteit gyakran leszedik vagy összetapossák a városlakók. Jó példa erre a fán növő, feltűnően fehéres, selymes kalapú, védett óriás bocskoros gomba (Volvariella bombicina), amelynek gyakran csak piszkossárga bocskormaradványaira bukkanunk a városi fák törzsén. Azokban az esetekben, amikor a faj kipusztulásától, az élőhely megsemmisülésétől kell tartanunk, akkor az egyetlen megoldás a faj megmentésére a kultúrába vétel. A védett fajok egy részét laboratóriumban tovább szaporíthatjuk, és tisztatenyészetek formájában tarthatjuk fenn. A jelenlegi módszerek lehetőséget adnak a védett fajok hosszútávú megőrzésére is, ultraalacsony hőmérsékleten, folyékony nitrogénben történő tárolással. Az eljárás jelentőségét az adja, hogy a „hibernált” gomba bármikor feléleszthető és a megfelelő élőhelyre vissza lehet telepíteni.

Hogyan csinálják külföldön?

A nyugat-európai országok jelentős részében jogszabályokkal korlátozzák a hazai vadontermő gombafajok piaci árusítását és kereskedelmét. Svájcban központilag védenek 12 gombafajt és regionális szinten  szabályozzák a gyűjthető gombafajokat, azok mennyiségét, sőt a gyűjtés idejét is! Személyenként max. 1-2 kg gomba szedhető, a kantonok többségében csak a nappali gombagyűjtés engedélyezett. Több kantonban bevezették a hónapok első 7-10 napjára, vagy a hét meghatározott napjaira érvényes un. „kímélő időszakot”, mikoris mindenfajta gombagyűjtés tilos. A kereskedelmi célokra történő gombagyűjtést tiltják vagy külön, nehezen megszerezhető engedély kiadásához kötik. Több előírásban is felhívják a gyűjtők figyelmét arra, hogy csak a biztosan felismert, kifejlett példányokat szedjék le. Az ismeretlen gombákhoz ne nyúljanak, azokat ne rugdossák fel. Nyugati szomszédunkban, Ausztriában nem rendelkezik országos hatáskörű jogszabály a gombavédelemről, a helyi előírások azonban itt is meglehetősen szigorúak. A nemzeti parkok területén tilos a gombagyűjtés. A tartományok közül pl. Tirolban fejenként 2 kg gombát szabad gyűjteni (csak nappal!), és tilos a szervezett gombagyűjtés is. Karintiában 35 gombafaj teljes védelmet élvez, ezek gyűjtése egész évben tilos. A kereskedelmi célú gyűjtés a legtöbb tartományban engedélyhez kötött. Németországban központilag, törvényekkel és rendeletekkel biztosítják a gombafajok védelmét és korlátozzák kereskedelmüket. Az ehető gombafajok közül védett a bronzos tinóru (Boletus aereus), a császárgomba (Amanita caesarea) és a királyvargánya (Boletus regius) is. Több fajt (pl. ízletes vargányát, sárga rókagombát) tilos kereskedelmi mennyiségben gyűjteni.

Élelem vagy védelem?

Az első – sok szempontból talán a legnehezebb – lépés 35 gombafaj védetté nyilvánításával megtörtént. Maradt azonban számos, fontos megoldásra váró probléma, elsősorban több ritkuló, ehető és árusítható – a Nagygombák Vörös Listáján is szereplő – gombafaj gyűjtésének és árusításának mennyiségi korlátozása vagy tilalma. Nyugat-Európában a kereskedelmi tilalom és a mennyiségi korlátozások bevezetésével a piacokat vadontermő gombával ellátó kereskedők keletebbre, részben Magyarországra helyezték felvásárlási területeiket. Nálunk még sajnos, a gombák tekintetében korlátlanul kizsigerelhető a természet, és szállítanak kamionszámra külföldre (az EU nyugati részébe) jogszabállyal ugyan nem védett, de veszélyeztetett, vöröslistás gombafajokat. A felsorolt nyugat-európai államokhoz hasonlóan, nálunk sem kellene engedélyezni a kucsmagombák , a sárga rókagomba, a szarvasgomba fajok és a vargányafélék árusítását és kereskedelmét. A tiltás szükséges, de nem a legfontosabb eszköz céljaink eléréséhez. A gombákra vonatkozó ismeretek széleskörű átadásával, oktatással és ismeretterjesztéssel kell szemléletváltozást elérni ahhoz, hogy a gombákra ne úgy tekintsünk elsősorban, mint potenciális élelmiszerforrásokra, hanem lássuk be, hogy környezetünk a bioszféra fontos alkotói, és a növényekhez, állatokhoz hasonlóan esztétikai szépséget is jelentenek. A fajok kihalásával, gyérülésével mi, emberek is szegényebbek leszünk. A természet ma már nem adakozik olyan bőkezűen, mint néhány évtizeddel ezelőtt. A gombát a „természet ajándékának” tartó gombagyűjtők jó ha tudják: az ajándékkosár kimerülőben van. Mindannyiunk felelőssége, hogy ne ürüljön ki teljesen!